Hol is kezdjem? ...nem unalmas az életem, sok jó dolog történt velem mióta a gazdinál lakom.
Akkor kezdjük a legelején:
Megszülettem!
8 hétig éltem az anyukámmal, tesóimmal. El se tudtam képzelni, hogy milyen jó is a szabad, kennelen kívüli világ. Egy nap egyszer csak megállt egy idegen autó, és három kétlábú közeledett felénk. Nagyon izgi volt… VÉGRE! ...izgatottan szaglásztam, ugráltam, és ismerkedtem az idegenekkel. Akkor nem is sejtettem miért simogatnak annyira, de én azért bemásztam a lány ölébe, akivel rögtön nagy volt a szerelem. Emlékszek örömömbe megkóstoltam a kezét is, nagyon fini volt…
Aztán elmentek, gondoltam nem is találkozunk többet, de azért reménykedtem…
Esős nap volt …szokásosan indult, játszottam a tesókkal mit sem sejtve. De jött az az ismerős kocsi, és a kedves lány, éreztem nagyon izgatott, nem tudtam miért. Megint nyílt a kapu, de most csak én mentem egyedül, a lány egészen a kocsiig vitt az ölébe. Ott kicsit megijedtem, de nem kellett szerencsére sokat kocsikázni, na meg az új gazdim megnyugtatott.
HAZAÉRTÜNK… húú, az nagyon izgalmas volt. A hintába rögtön bealudtam, azért kifárasztott a nagy út. Sok emberrel találkoztam, mindenki nagyon kedves volt. Ani gazdi tesója is nagyon aranyos, ős is sokat simogat, na meg a gazdi anyukája, neki nagyon finom a keze, ő az igazi játszótársam, mindig lebírkózom. Több napba telt, míg az óriási udvart felfedeztem, minden nap csak egy kis részt…el se hittem, hogy az mind az enyém, és rohangálhatok, vadászhatok kedvemre. De igaz volt, nem csak álmodtam. Első éjszaka kicsit sírtam, hiányoztak a tesóim, meg anya melege, de ott volt a gazdi, aki rögtön felpattant legmélyebb álmából is és megvigasztalt.
Nagyon szerencsés kutya vagyok, hogy ilyen szerető családban élhetek, élvezem az életet, és imádom anyát meg a két pót mamimat is. Bevallom, néha konok vagyok, és megyek a saját fejem után, de ez belém van kódolva, az orr nagy úr! Az biztos (és nem vagyok egy nagyképű eb) , hogy nélkülem unalmas lenne az életük!
Elmesélem az első traumát is ami ért engem , szörnyű volt, még most is kiráz a hideg ha rá gondolok…Jött a gazdi egy lavórral, benne víz, én mit sem sejtve mentem, kíváncsiskodtam, aztán egyszer csak azt vettem észre hogy már a vízbe vagyok, és még valami fehér, büdös izé is volt benne…de csak túléltem, azóta már többször is.
Az első sétám is emlékezetes volt. A gazdi szerint, mivel megkaptam a szükséges oltásokat kimerészkedhetek az utcára, ahol rengeteg új szag van, sok felfedezni való dolog. Még kocsikáztam is…nagyon menő voltam, behuppantam a gazdi ölébe, ablak le, nózi ki, és jöttek a szagok, fülemet fújta a friss szellő. Valami fura izét is rám tettek. Azt mondta a gazdi a póráz azért kell, hogy el ne üssön a kocsi az úton, és nekem meg kell tanulnom, hogy olyankor szépen sétáljak mellette. Nem volt hosszú séta, de jól elfáradtam mire hazaértünk…K.O.
Ezek után minden nap mentünk sétálni, mindenfelé…a gazdi még vett egy szállító boxot is, hogy én a kocsiba majd ott utazok. Hát persze, nem tudom mit gondol, akkor hogy látnám a világot, hogy érezném a szagokat az úton…így a box végül az ágyikóm lett, amit persze akkoriban kis rosszcsont módra személyre szabtam magamnak. :)
Egyik nap, jó meleg volt emlékszem, a gazdi meglepett, és elvitt Miskolcra bigli találkozóra. Húú mennyi bigli volt ott, meg sok kétlábú. Egy kicsit megijedtem a nagyobb kutyáktól, de azért elvoltam. Egy aranyos néni mögé ültem az árnyékba, mert olyan melegem volt. Hazafelé végig aludtam az utat, és itthon se nagyon aktívkodtam már. Egy szép nap volt.
Teltek, múltak a napok, jött az ősz, a fákról lehulltak a levelek, csodás volt a táj, az a levél takaró, amibe belefetrengtem mindig, jajj, de imádom.
Fura dolog fogadott reggel mikor kimentem pisilni. Hideg, vizes, fehér valami. A gazdi mondta, hogy ez a hó…hógolyókat dobált nekem, ami elég idegesítő volt, mert nem találtam meg soha az eldobott hólabdákat. Hamar megszoktam ezt a fura dolgot, és elkezdtem élvezni a hóba ugrálást, túrtam az orrom, nem is volt hideg. Jó móka ez a hó!!!
Megint valami újdonság…a gazdi apukája behozott a szobába egy fát…nem értettem, hogy mi ez. A gazdiék mindenféle fényes csilli - villi dolgot akasztottak az ágaira…hmm, ez szép lett, és nagyon jó illata volt. Este mindenki ott volt, a gazdi rámutatott egy dobozra, azt mondta az az enyém. Először nem értettem, aztán egy kis segítséggel sikerült széttépni a dobozt. Mennyi finomság volt benne, rágcsák és egy szuper jó játék! Hamar kidőltem aznap, fárasztó volt az ünnep.
1 ÉVES LETTEM!
Végre nagy vagyok, gondoltam magamba!J A gazdi reggel énekelt nekem, elég vicces volt, legalább most én is nevetek rajta, nem mindig csak ő rajtam…VAU!
Emlékezetes nap volt, kaptam egy csomó plüss játékot, és egy tortát, ami nem tartott sokáig, mire várjak, rögtön felfaltam majdnem gyertyával együtt, de a gazdi megmenekítette.
Egy nap van az életembe, amire nem szívesen emlékszek vissza…
A gazdim nagyon lelkiismeretes, és ezért hogy a fajtámat védje, amit a szaporítók sora már így is tönkre tett/tesz úgy döntött, hogy ne legyen kiskutyám. Sajnos sok ember lenézi ezért, nem értik, hogy miért is teszi így a dolgokat, milyen jó pénz is a kutya szaporítás…:S
Szóval már nem ettem egy napja, nagyon éhes voltam már, de kibírtam, egy hős bigli. Megérkeztünk a legszörnyűbb helyre, utálom ezt a szagot, a bácsi rendes volt, megvizsgált, aztán megszúrta a fenekem, amitől elálmosodtam…hipp - hopp elaludtam. Ott az asztalon keltem fel, de még nem bírtam lábra állni, rosszul éreztem magam. A gazdinak könnyes volt a szeme, nem értettem miért sír. Az ölébe vitt ki a kocsihoz. Hazaértünk. Ani gazdi fel sem kelt mellőlem, ott virrasztott 2 napig, amíg jobban nem lettem.
10 nap múlva kiszedték a varratokat a hasamból, a doktor bácsi megdicsért, hogy milyen szép a sebem.
Gyorsan túlestünk ezen az időszakon, és az óta ugyanolyan életet élek, mint addig!
Imádom a gazdit, mert mindig csinál nekem programokat. Sok biglis barátja van. Közelről, messzebbről szerte az országba, és a határon túl is.
Egy nap jöttek hozzánk karcagi és miskolci biglisek. Természetesen először mindenki felfedezte a terepet, ismerkedtünk aztán mehetett a játék, kergetőzés, és házőrzés Emi módra.:) Sajnos a nap végén el kellett búcsúznom Flotól, és Marcipántól, de reménykedtem, hogy még találkozunk. Emi még maradt picit, de vele már nem ment a játék se, mind ketten elájultunk a gazdik mellett.
Szuper nap volt!
Halloween! Az meg mi? Nem is érdekel, jobban érdekelt, hogy mi volt az a fura dolog, ami mellett pózolnom kellett. A gazdi csinálta… egész ügyes nem? :) VAU
Szerintem nekem volt a legjobb szilveszterem is!
A gazdi ismét szervezkedett biglis barátaival. Azt mondta már jó előre kitervelték ezt, csak nekem direkt nem szólt, mert tudja, hogy milyen türelmetlen vagyok…
Szóval az úgy volt, hogy Ani gazdi korán reggel felköltött. Nekem ez már fura volt, na meg láttam a nagy táskát is, amibe pakolt izgatottan…de gondoltam csak nem hagy itthon, mert egy másik táskába az én cuccaimat is bepakolta, meg a párnácskámat is kikészítette…
Jött egy idegen kocsi, megörültem mikor megláttam, hogy Emi barátnőm száll ki a gazdijával. Kicsit játszottunk, majd indultunk is. Épp hogy odaértünk Poroszlóra, már jött is üdvözölni Liza, rendes csaj ő is :) Ismerkedtünk a hellyel, és látom, hogy megint jön valaki… egy szépfiú közeledett, messziről láttam csak, de az is elég volt. Elég jól néz ki ez a Byron, gondoltam magamba, de ő Lizába szerelmes, így beletörődtem a dologba.
Két napig voltunk ott…sétáltunk nagyokat a Tisza- tó partján, a gáton, ahol szabadon rohangálhattam, még a jeges vízbe is majdnem belementem…hihi…Byron be is csobbant, bátor egy fiú az tuti.
2.-án reggel búcsút vettem a barátoktól, indulni kellett haza. Azért hiányzott már a nagy udvar, a megszokott szoba, ágy, na meg a két pót mamim is.
Nagyszerű volt a kétlábúakkal és az eb társakkal ez a két nap!
Mesélek még egy kicsit a legjobb barátomról, Bellóról. Ő egy magyar vizsla. Itt lakik nem messze tőlünk. Sokszor sétálunk együtt, és imádok ugrálni a fején:)…vele nagyon jól érzem magam, ha meglátom messziről már elrepülök majdnem a boldogságtól.
Ani gazdi barátnőjének volt két kutyája, Bessi egy puli, és Klarissza a kis tacskó, ő sajnos már meghalt, de mindig emlékezni fogok rá! Velük is nagyokat játszottam sokszor. Sajnos Bessivel már régen találkoztam, mert oda költözött hozzá egy másik puli, Bogár, aki nem szeret engem, így a gazdival inkább nem megyünk oda együtt.
Tavasszal, mikor már kezdett melegebb lenni, ismét bigli banda érkezett hozzánk…Emi, Lizzi a szobatársa, Lopez, Justin és Dream, a Vienna Calling beagle kennel kutyái, akik Bécsben laknak.Hamar összeismerkedtünk, és ment a hancúr, kergetőzés…Lopez meg is mártózott a tavacskámba J
Merthogy nekem van olyanom is…
Olyan gyorsan elment az idő a többiekkel…rögtön este lett, és én másnap délig aludtam.
Májusba, megint ellátogattunk Poroszlóra, ahol a szilveszteri társaságot látogattuk meg. Bővültek egy taggal, Miltonnal…
Nagyon sok kétlábú barátom is van…én imádok mindenkit, és ezt a tuttukra is adom általában :) Nekem van mamikám is, ő a gazdi nagymamája, akit nagyon imádok, mindig olyan kedves velem, és olyan nincs, hogy nem ajándékozna meg valamivel.
Vannak gyerek barátaim is, a gazdi unokatesói. Igaz én nem nagyon szeretem a gyerekeket, mert olyan hangosak, meg furán viselkednek velem, de őket nagyon imádom.
Lehet sok mindent kihagytam ebből az összefoglalóból, de nem jut eszembe minden, ami eddig történt velem :)…én nem unatkozok soha, mindig találok valami elfoglaltságot, még akkor is, ha a gazdi épp nem ér rá…szerencsére ilyen nincs gyakran.
A sztereotípiákkal ellentétben én nem vagyok szökős egyáltalán, miért akarnék elszökni, mikor itt király életem van, szeretnek, szeretek!
És nem vagyok kertromboló, virággyilkos….kis koromban bepróbálkoztam ezzel néha, de aztán rájöttem semmi értelme, jobb a béke :)
Ja, és én egy modell vagyok, ha nem tudtad volna eddig…nézd meg a fotóalbumomat, és rájössz hogy tényleg :)
