Szóval, ma már alig van hó, helyette sok latyak, amit nem igazán szeretek, mert tiszta sár lesz a lábam, és ismertek, nem a kedvencem a lábtörlés...viszont muszáj túl élnem, ha be szeretnék menni.
Egész délelőtt, sőt még utána is csak aludtam és aludtam, hiába fárasztó a bigli élet, főleg egy ilyen gazdival, aki nem hagyja, hogy itthon uncsizzak. Aztán épp felkeltem, akkor észervettem hogy készül a kedvenc kajám, virsli, sejtettem, hogy megyünk valahova, úgyhogy már izgatott voltam, követtem mindenfelé a gazdit nehogy mégis itthon hagyjon. Elindultunk, de megint be kellett ugranom az autóba, de szerencsére most nem mentünk olyan hosszú útra, csak mamihoz, aztán a temetőbe. Ott a temető előtt van egy elég jó hely, ahol szaladgálhattam volna, de sajna iszonyat sár volt, és a gazdi nem akart úszni az iszapba, úgyhogy felmentünk a temetőbe, meglátogattuk papát (azt mondta a gazdi, hogy biztos nagyon szeretne engem), már voltam ott nála sokszor...de most észrevette Ani gazdi, hogy a temető mellett szaladgálhatok egyet, ott nincs még olyan sár, így lekapcsolt a pórázról, és mentem :)...de jó volt, imádok új terepen rohangálni, tele van szagokkal, főleg ott rengeteg vad nyom volt, kár hogy nem találkoztam egy nyuszival, jól megkergettem volna. De ügyes voltam és nem hagytam el a gazdit, bújócskáztunk is, és kaptam mindig egy kis virslit, mikor megtaláltam. Aztán még pórázon mentünk egy kört a gazdival, meg a tesójával, de már majdnem sötét lett, így jöttünk is haza. Most meg már nagyon álmos vagyok, megyek is majd ledőlök egy kicsit.
Csinált pár képet a gazdi, de nem hiszem hogy jók lettek, mert már kezdett sötétedni:
 |
| szimat |
 |
| egy kis pózolás is belefér :) |
Ennyire futotta :s...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése