2010. november 7., vasárnap

kinti munka

Megint elment egy nap...
Ma reggel Andival, a gazdi anyukájával leveleket gereblyéztünk. Én persze hogy segítettem neki, legalább is úgy tettem mintha...ott sertepertéltem körülötte. Hátul az erdős részen van egy jó nagy mogyoróbokor...hmm, de imádom, reggeli előtt megettem egy csomó mogyit :) ... éppen falatoztam, felnéztem és ott volt Lilla pótmami, nagyon csendben jöhetett ki, mert meg se hallottam, pedig nekem aztán nagyon jó fülem van. Nagyon megörültem neki, hiszen reggel volt még és én üdvözöltem, na meg már kaja idő lenne, vagy mi...jött a várva várt kérdés, " éhes vagy Bella?", még szép, ilyenkor kell csóválni ezerrel, hogy nehogy már azt gondolja hogy nem , mert megettem azt a sok mogyit. Dehát az nem ad energiát az egész napos fáradalmakra...szerencsére ért  kutyául, és már mentünk is befelé. Én 1 mp alatt beértem persze, mert az orrommal ki tudom nyitni az ajtót, ha nincs teljesen bezárva...a tálam előtt ülve vártam Lillát, a gazdi nem tudom hol volt, de ilyenkor nem is érdekel. Várom a szót, "tiéd"...na végre ehetek! Persze én nem vagyok egy trehány kutya, szépen elmosom mindig a tálamat, ne legyen ezzel gondja a gazdinak...épp végeztem a mosogatással, és végre megérkezett a gazdi is. Ilyenkor mint egy macska dörgölőzök hozzá, és osztok neki pár puszikát, hagy örüljön :)...
Kaja után teli pocival jöhet a szieszta...épp hogy elalszok, lentről kiabálnak, hogy menjek. A gazdiék elmentek, és nekem ilyenkor ki kell mennem, így hát kint elvoltam egy darabig, csak sajna nem tudtam napozni, mert nem sütött ma a napocska.
Nem sokára vissza is jöttek anyáék, én jól levizsgáltam hogy hol voltak...aztán a gazdival indultunk sétálni.
Most a Szőlős-tető felé mentünk, ez a megszokott útvonalunk....a gazdi szerint ma nem voltam okos...na jó tényleg olyan érdekes szagok voltak most, hogy az orromnak nem tudtam parancsolni, de tudom hogy úgy is megbocsájt mindig, mert olyan szépen nézek rá. Mikor hazaértünk már itt volt mami, a gazdi mamája, akit én nagyon imádok, mert mindig olyan kedves velem, és ad mindig valami meglepetést. A gazdi anyukájával csináltak nagy tüzet, húú ilyet még nem is láttam, de nem féltem tőle. Olyan hamar eljött megint az este, jöhetett a vacsi, aztán a megérdemelt pihi....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése